Gyűrű a féreg, Gyűrűsférgek – Wikipédia

gyűrű a féreg

Testükön nincsenek lábcsonkok, sem kopoltyúk, gyűrű a féreg pediglen tapogatók, vagy baromfi feregtelenites a fejen. A gyűrűnként kevés számban képződő sörték a test oldalain hosszanti sorokba helyezkednek és bőrgödröcskékbe vannak beerősítve. Ismertetésünket a földigilisztákkal vagy Lumbricidákkal kezdjük melyeknek külső alakját mindenki ismeri. A Földigiliszta Lumbricus herculeus Sav.

Ennek a családnak ismertetőjele a számos rövid szelvény, a kúpszerű és felső ajakká formálódott fejlebeny és az a végén horgos sörtékből képződött 8 sörtesor, amely a szelvényeken kettesével, négy csoportba helyezkedik el. Ha a mellső testvégen képződött ajkakat tapogatóknak nevezzük, akkor ezeken kívül a testen semminemű, a bőrből kiálló külön érzékszervet megkülönböztetni nem tudunk.

Nincsenek szemeik s a vegyi érzékelést is magánosan elszórt, vagy pediglen csoportokba összeállitott érzősejtek, úgynevezett senzilák szolgálják. Az állatok mindamellett a fény iránt nagyon érzékenyek.

Ha még oly vigyázatosan közeledünk is hozzájuk a gyertyalánggal, gyorsan földalatti járataikba húzódnak. Mégis úgylátszik, gyűrű a féreg állatoknak bizonyos időre van szükségük, amíg a fény hatását észreveszik. Ugyanis az első pillanatban a fény ellenére is tovább mozognak.

Ekkor hirtelen megállanak, mintha hallgatóznának és csak azután húzódnak vissza gyors iramba rejtekhelyükre. Ha mi aközben, amíg a giliszták a fényt csak figyelik, a világosságot eltűntetjük, nem segítünk, ellenkezőleg az újra nyilvánuló fényellentét csak sietteti menekülésüket.

Nem az egész testükkel érzékenyek a fény iránt, hanem csak mellső részüknek azon szelvényeivel, melyeket idegekkel a garatgyűrű lát el.

Jellemzők[ szerkesztés ] A gyűrűsférgek az ősi laposférgekből alakultak ki a kambriumi robbanás idején. Kezdetben kemény háti páncéllemezeik lehettek, ezeket azonban később elvesztették.

Ha a féreg fejével valamely lyukba hatolt be, vagy éppen egy darabka fa alatt rejtőzik, akkor a legerősebb megvilágítást is elviseli, mihelyt azonban gyűrű a féreg a rejtekhelyből kihúzza, azonnal eltűnik. A legtöbb giliszta csakúgy földdel tölti meg belét, mint ahogy azt a tengeri homokféreg esetében is látni fogjuk, ebből a humuszban gazdag földből emészti ki és hasznosítja a bél mindazokat az állati és növényi anyagokat, melyek maguktól felbomlásnak indultak. A Lumbricus herculeus Sav.

Mindenki tudja, hogy azokat a szalmaszálakat, tollakat, leveleket, papíroscsikokat, melyeket az ember a reggeli órákban az udvar, vagy a kert földjébe betűzdelve lát, az éj folyamán a földigiliszta cipelte búvóhelyének bejáratába. Ebben a munkájában kiváló segítségére van a szívókorong módjára használható ajak, mellyel a magával cipelt részekre rátapad. Darwin egyik sokat csodált könyvecskéjében fejtette ki a földigilisztáknak az emberiségre vonatkozó jelentőségét s az a szerepüket, melyet a gyűrű a féreg történelmében lejátszottak.

A nagy természetbúvár ezen művecskéjében az addig az előítélettel figyelt és ellenségesen kezelt állatoknak mintegy a becsületét mentette meg. A nedves tájakon nagy mennyiségben élnek.

Gyűrűsférgek

Testméretükhöz képest feltűnő izomerővel vannak megáldva. Angliának sok részén minden egyes acre 0. A föld a régi féregjáratok lehullásának, betemetődésének következtében, noha lassan, de állandó mozgásban van, mialatt a részecskék állandó súrlódáson mennek keresztül. Ezen folyamatok alatt a giliszták a talajnak állandóan új rétegét teszik ki a szénsav és a humuszsav hatásának, mely utóbbi a kőzeteket még biztosabban mállasztja.

A humuszsav a félig korhadt levelek emésztése alkalmával valószínűleg gyorsabban képződik. Ilyenképpen azok a földrészecskék, amelyek a felületi humuszréteget alkotják, olyan feltételek hatásának vannak kitéve, amelyek szétbomlásukat kiválóképpen segítik elő. A földet bizonyos időközökben a levegő hatása alá rendelik s közben annyira átrostálják és átszűrik, hogy egyetlen kavics, mely az elnyelhető darabkáknál nagyobb a föld felszínén vagy gyűrű a féreg termőrétegben meg nem marad.

Brehm: Az állatok világa / ELSŐ REND: Kevéssörtéjűek (Oligochaeta)

A földet át- meg átkeverik, mint az a jó kertész, aki a termőtalajt a legkedveltebb növényei számára szokta előkészíteni. A talaj ebben a halmazállapotában igen alkalmas arra, hogy nedvességet visszatartson és minden oldható anyagot elnyeljen s egyúttal a salétromképzést megindítsa.

Ez a tömeg képezi azt a sötétszínű, gazdag humuszt, amely a mező felületét meglehetően élesen elhatárolt rétegben köpenyként borítja. Ha kisebb állatokat vizsgálunk, mindenesetre így is jól meglátjuk a bélcső fölött végigfutó vörös véreret, amiből nyilvánvaló, hogy a Gyűrű a féreg vére vörösszínű. A háti érnek megfelelően a hasoldalon szintén főértörzs fut végig, s a kettőt számos harántul eső hurok kapcsolja össze.

A vér a hát főértörzsében előre, a hasi érben pedig hátrafelé kering. Ha borszeszben megöljük a földigilisztát és hosszában felvágva kiterítjük, akkor azt is észrevesszük, hogy az értörzsekből vékonyabb erek ágaznak ki, melyek a test minden részét behálózván, tápláló folyadékkal látják el a szöveteket. Az állatok lélekzésre bőrüket használják.

A bőrt evégett nyálkával állandóan nedvesen tartják. Ha háztartási paraziták gyógyszerei giliszta homokba keveredik s bőre kiszárad, menten elpusztul; de ép úgy elpusztul akkor is, ha a vízbe esik és a víz oldja fel a bőrnyálkát. Vannak azonban olyan földigilisztafajok férgek gyógyszere tablettákban, melyek a vizek partját lakják és a vízben nagyszerűen tudnak mászkálni.

A földigiliszták s velük együtt valamennyi kevéssörtéjű kétivarú: hím-nős. Minden állaton megkülönböztetjük a mirigyes nyeregtájékot, amely gyűrű a féreg, vagy sárgás színével is feltűnik. A nyereg rendszerint az előlről számított gyűrű a féreg A Lumbricus herculon a nyereg a 32– A nyeregtájékon termelődő szívós, ragadós nyálkát arra használják, hogy a párosodás alkalmával annak segítségével kölcsönösen egymáshoz ragadjanak. Később pedig minden egyes állat ugyanilyen nyálkából készít nyálkagyűrűt, melybe tojásait rakja.

A tojásrakás után a féreg kibújik a nyálkagyűrűből, melynek szabad szegélye nemsokára összetapad. Ilyenképpen a petesejtek körül kokon képződik, mely gyűrű a féreg fejlődő ivadék védelmére szolgál.

gyűrű a féreg

Télen a közönséges földigiliszta vagy magánosan, vagy többedmagával összegomolyodva a földnek 2–3 m-es mélységében téli álmot alszik. Az egészen kora tavasz melege azonban néha már hóolvadáskor előcsalja.

Nem szereti ugyan a napfényt, azonban a korai és az estéli szürkületben egész késő éjszakáig elhagyja rejtekhelyét és különösen csendes, meleg esők alkalmával, vagy táplálék után mászkál, vagy pedig párzás végett keresi fel valamelyik társát. A békés állatokra a halál ezer formában leselkedik. Az ember pusztítja, mivel azzal vádolja, hogy a fiatal növényeket a föld alá húzza.

A négylábúak között különösen a vakondok, cickányok és sündisznók élnek vele, mit legkiválóbb csemegével.

Előzményeid

A madarak egész serege rendezkedett be arra, hogy állandó háztartási cikkük a giliszta; nemcsak ragadozó, gázló és úszómadarak, hanem a magevők is jó falatként fogyasztják. A varangyok, szalamandrák és tüzes gyíkok éjszaka leselkednek utánuk, a halak pedig azokat a fajokat pusztítják, amelyek a gyűrű a féreg partjait, vagy a tófenék iszapját lakják. Az alsórendű lényekből is egész sereg állat van rájuk utalva. Nagyobb futóbogaraink egész éjszakájukat azzal töltik, hogy az ide-oda gyűrű a féreg gilisztákat pusztítják.

Álcáik pedig a földben túró-fúró, védtelen lényre törnek rá. Mégis legnagyobb ellenségeik a százlábúak. Ha a fényes napon azt látjuk, hogy egy-egy földigiliszta fölizgult, heves csúszással a földből a napfényre menekült, gyűrű a féreg biztosak lehetünk affelől, hogy valamely százlábú vette a mi barátunkat gyűrű a féreg. Utóbb Szücs Andor vizsgálta felül a magyarországi gyűjtéseket s ő magyar földön összesen 25 fajt és 6 fajváltozatot varietast ismertet, melyek közül a Lumbricus-nemzetségbe 3 faj, a L.

Az ó- és újvilág trópikus tájain óriásméretű földigilisztákat lehet találni.

Eszköztár: Gyűrűsférgek törzse A gyűrűsférgek a legismertebb férgek. Ebbe a törzsbe tartozik például a földigiliszta és a pióca. Első ránézésre is feltűnő tulajdonságuk, hogy testükismétlődő szakaszokra, vagyis szelvényekre tagolódik. A test felszínén, a kültakaróngyűrűszerű egységek követik egymást, és a belső szervek egy része is szelvényes elrendeződésű: a kiválasztószervek és az idegrendszer ilyen tagolódást mutat.

A Megascolex enormis Fletch. A Microscolex phosphoreus Dug. Photodrilusamely Dél-Amerikában s Európa legdélibb részeiben él, foszforeszkáló nyálat termel s annak segítségével világít.

A forráslakók közül a Haplotaxis menceanus Hoffmstr. Phreoryctes ismeretét Leydignak köszönhetjük. Ezek forrásoknak, árkoknak vagy folyóknak iszapjában élnek. Télen a földben élő Lumbricidákhoz hasonlóan visszahúzódik a földbe.

A forrás iszapjában legkönnyebben május és június hónapokban találhatjuk meg. Leydig szerint akváriumban könnyen eltarthatók, ha az akvárium-edénynek kővel kevert, iszapos feneke van.

Az állatok rendszerint a gyűrű a féreg alatt tartózkodnak és társasan összegomolyodnak. Ősszel és télen láthatatlanok, csak a meleg márciusi napokban gyűrű a féreg megint elő.

Mivel a férgek nyomán a vízinövényeknek, így különösen Valisneriáknak gyökerei elpusztulnak, fel kell tételeznünk, hogy az állatok növényevők. Ez vízinövények gyökerei között él, zöldes, vagy barnás színű. A család más fajait részben a földben, részben édesvízben, vagy pediglen a tenger félsós vízű partiszapjaiban találják. A következőkben az Oligochaetáknak még néhány édesvízi képviselőivel ismerkedünk meg, melyek aránylag igen piciny méretű állatok, mégis a tavak életében, különösen halgazdasági szempontból nagyjelentőségűek.

Első helyet foglalnak el ezek között a csőlakó férgek, vagy Tubificidák, melyek közül legközönségesebb a Tubifex tubifex Müller rivulorum. Ez a 3–4 cm hosszú, vöröses áttetsző féreg néha ezrével és ezrével messzire látszó ingó-rengő gyepet formál a patakok és víziárkok iszapos fenekén. Az állatok mellső részükkel az iszapba bújnak, ahol maguknak tágas csövet formálnak.

gyűrű a féreg

A cső vége az iszapból kissé kiemelkedik. A rendszerint bomló, rothadó és ezért kevés oxigéniumot tartalmazó talajban élő állatok hátulsó vége messzire kinyúlik a vízből és a lélekzés céljából állandóan ingva, kígyózva mozognak. Az állatok közeledtünkre nem igen zavartatják magukat s csak akkor tűnnek el hirtelen az iszapban, ha a vizet megzavarjuk.

Ha az állatokat ki akarjuk halászni, az iszapba jó mélyen kell alámerítenünk. Ilyenkor tömegesen kerülnek helminth tojások kimutatása, haza is szállíthatjuk és kis akváriumedénybe helyezvén el őket, könnyen megfigyelhetjük örökös, egyhangú munkájukat.

GYŰRŰFÉREG

A dio fereghajto átalakításában ezek az állatok ugyanazt a szerepet töltik be, mint a földigiliszták a termőföld átalakításában. Folytonosan forgatják és így gyűrű a féreg átalakulásnak biztosan és állandóan alávetik a folyók, patakok, tavak és lápok iszapos fenekét.

Egészen másként viselkednek a teljesen átlátszó testű, csinos kis Naididák. Nyelves Naisok, Stylaria lacustris L. Ha tisztavizű tócsából, vagy árokból vízinövényeket emelünk ki és helyezünk el otthon üvegedényben, vagy pediglen nagyobb tavak köves partjainak, mondjuk a Balaton-partnak nagyobb köveit mossuk le planktonhálóban és a szüredéket akváriumedénybe öntjük, akkor ezeknek a férgeknek százai és százai bújnak elő a vízinövények gyökerei és békalencsék szárai, valamint a kövek algás bevonata közül.

Az edényben megzavart állatok kígyózva, vagy különleges formákban nyolcasokat hányva, úsznak erre-arra, vagy pediglen sörtéik segítségével gyors ütemben kúsznak az edény falán. Nagyon elterjedt állat a nyelves nais, Stylaria lacustris L. Nais proboscideamelyet tudományosan már az as években leírtak. Az állat nevét tapogatószerű keskeny, hosszú fejlebenyétől kapta, mellyel tapogatva: nyelvét öltögetve kutatja útját. Két szeme van. Hasonlít ehhez a nyelvetlen nais Nais elinguis Mülleramely édesvizeinkben még jobban el van terjedve.

Ennek fejlebenye rövid és lekerekített.

gyűrű a féreg

Ezek és a hozzá hasonló fajok hasoldalukon, oldaluk felől két sor horgos tüskével vannak ellátva, az oldalukon pedig egy-egy sor hosszú, szőrszerű tüskét viselnek. A naisok szájnyílása a test mellső végén hasoldalt fekszik s a szájnyílást túlszárnyalják a sárgás vértől telített és lüktető vérerek hurkai.

További a témáról